Az ásatás utolsó két hete és az azt követő időszak nagy munkában telt, így csak kicsit késve adunk hírt a feltárás befejezéséről. Az ásatás utolsó harmadában annak a nyugati várfalhoz csatlakozó épületnek a feltárását folytattuk, amelyet még a tavalyi év során kezdtünk meg. Az idei szezonban a cél az épület belsejének teljes megtisztítása és déli zárófalának megtalálása volt. Több, mint 2 méter vastag északi fala és valamivel vékonyabb keleti fala alapján mindenképpen egy toronyszerű objektumnak véltük, amelynek alsó szintje úgy tűnt először, hogy egy nagy, osztatlan tér. Feltárása során azonban nagy meglepetésünkre egy viszonylag keskeny, 50 cm vastag osztófal bontakozott ki az omladékban, amelyet keleti végén egy ajtónyílás tör át. Ez pedig egy kisebb északi és egy nagyobb déli helyiségre osztja a torony alsó szintjét. Az osztófalban lévő ajtónyílás igen jó állapotú. Minden valószínűség szerint faszerkezetű keret állt benne, ezt bizonyítja keskeny tokja, amelyben a vakolat nyomai is megmaradtak több helyen. A küszöbkő két oldalán pedig a fadeszkák helye fedezhető fel. Mivel az épületnek egyik külső falán sincs ajtónyílás így azt kell feltételeznünk, hogy az emeletről közelítették meg az általunk feltárt alsó szintet. A nagyobb, déli helyiség omladékának bontása is azt igazolja, hogy az épület emeletes volt, ugyanis ennek felső részében a nagy köveken és habarcstörmeléken kívül az emeleti helyiség beszakadt padlójának kisebb, nagyobb darabjai kerültek elő, valamint nagy mennyiségű, mindkét oldalukon habarcsos boltozati téglák. Mindemellett pedig faragott kőelemeket is találtunk az omladékban. Köztük egy nagy íves ajtókeret elemét, egy kisméretű ülőpadot valamint két, L alakban összeillő kőelemet, amelyet kályha padkájaként azonosítottunk. Ezt a meghatározást erősítik a rajta lévő égésnyomok, a téglalenyomat és a velük együtt előkerült nagy menniységű egyszerű, tál alakú kályhaszem töredéke, amelyek között nagyon sok összeillő darabot lehetett felfedezni. Minden bizonnyal az emeletről bezuhant szemeskályha omladékáról beszélhetünk. 

Így tehát egy olyan emeletes, toronyszerű épületről beszélhetünk, amelynek mindkét szintjét téglából készült boltozat zárta le, emeletén egykor egy kőpadkával ellátott szemeskályha állt és padlóját öntött, ún. terrazzo padló burkolta. Az alatta lévő szint biztosan osztott volt és a helyiségek kis méretéből adódóan talán valamilyen raktározási funkciót tölthettek be, amelyeket a felső szintről lehetett megközelíteni. 

Ezzel véget is ért az újhelyi vár feltárásának idei évada, amely során megtisztítottuk a Várhegy északi csúcsán álló háromszögű tornyot, valamint a nyugati várfalhoz csatlakozó, fent leírt épületet. Bizonyos helyeken pedig a természetes sziklafeszínen kialakított udvari járószintet is sikerült megfogni. Mindemellett számtalan lelettel gazdagodott Újhely vára az idei év során is: az állatcsontok, vasszögek, különböző kerámiaedények, kályhaszemek töredékei mellett több mint 30 darab pénzérme, díszes veretek, gombok, egy liliomos bronz pecsétgyűrű, csatok, megmunkált csonttárgyak, számszeríjdió, sarkantyúk, nyílhegyek, ólom lövedékek, puskagolyók, patkók, gyűszű, kések és egy kő orsógomb is kerültek elő.  

Végül itt is szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik lehetővé tették számunkra, hogy ismét e nagyszerű vár feltárásán dolgozhassunk: a Kazinczy Ferenc Múzeumnak, Ignácz Andrásnak, Sátoraljaújhely városának, Homonna Lászlónak, Ádám Attilának és Csintalan Zsoltnak, a sátoraljaújhelyi V. István Katolikus Szakközépiskola és Gimnázium diákjainak, valamint a miskolci Hermann Ottó Múzeum munkatársainak.

JSN Megazine template designed by JoomlaShine.com