Szabó András: A rejtőzködő bibliafordító Károlyi Gáspár

2015. június 19-én Szabó András irodalomtörténészt, egyetemi tanárt köszönthettük a Kazinczy Ferenc Múzeumban. A Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője „A rejtőzködő bibliafordító Károlyi Gáspár” címmel tartott előadást az érdeklődő hallgatóságnak.
 
A 425 évvel ezelőtt megszületett első teljes magyar nyelvű Biblia „atyjáról” nagyon keveset tudunk, vélhetően azért, mert szándékosan háttérbe vonult. Szabó András kutatásai során új források is előkerültek, s mindez lehetővé teszi, hogy a korábbiaktól alaposabb képet kaphassunk a bibliafordítóról.

Az előadás rövid kivonata
 
Károlyi Gáspár, akinek nevéhez első teljes bibliafordításunk fűződik, egyike a 16. századi magyar művelődéstörténet legizgalmasabb alakjainak. Mezővárosi polgárcsaládból származott, szülőhelye minden bizonnyal a Szatmár vármegyei Károly (ma Nagykároly, Carei, Románia) lehetett. Születési idejét a régebbi szakirodalom 1529-30-ra tette, az újabb kutatások alapján valószínűbb, hogy 1535 körül születhetett. Iskolai tanulmányait feltehetően szülővárosa protestáns iskolájában kezdte el. 1549-ben az erdélyi Brassó iskolájának anyakönyvében bukkan fel a neve. 1556. márciusában iratkozott be a wittenbergi egyetemre, mely az egész protestáns Európából ide vonzotta a diákokat, s ahol ekkor még oktatott Luther reformátor társa, Philipp Melanchton. Nem tudni biztosan, hogy Károlyi meddig tartózkodott Wittenbergben, ám nem kizárt, hogy öt esztendeig, s ez a hosszú tanulás tette lehetővé, hogy később bibliafordító lehessen. 1562-ben a török által ostrom alá vetett Szatmár (ma Szatmárnémeti, Satu Mare, Románia) várában tartózkodott, melyet Ruszkai Dobó Domokos, az egri hős Dobó István öccse védett. A Dobók által nyerte el valamikor 1562 nyara után Károlyi a gönci lelkészséget. Mint „gönci plébánus” írta alá 1563 karácsonyán a bibliafordításon kívül egyetlen ismert művének, a Két könyvnek ajánlását. Mint gönci lelkész, 1563-ban a református és evangélikus felekezetszerveződés kellős közepébe csöppent bele, mely heves vitákkal és konfliktusokkal járt együtt. 1568-at követően a törökkel megkötött drinápolyi békének köszönhetően egy nyugalmasabb időszak köszöntött a régióra, s az antitrinitarizmus kiszorítása után egyházi téren is viszonylagos béke állt be: állandósult a két protestáns egyház közötti határvonal.
 
Károlyi, mint gönci első pap élte a papok és polgárok mindennapi életét, a közben megszervezte a bibliafordítók közösségét, azokét, akik a rájuk kiosztott részekből elkészítették a maguk fordítását. A munka védnökei és legfőbb támogatói Mágocsy Gáspár és András voltak, s Károlyi talán éppen az ő hatásukra ment 1584-ben Göncről Tállyára, Mágócsyék mezővárosába. 1586 végén, 1587 elején meghalt a két pártfogó, ám birtokaik új ura, Rákóczi Zsigmond is felkarolta a bibliafordítás ügyét. Károlyi visszatért Göncre, de még Tállyán elkezdődtek a bibliafordítás befejező munkálatai. A bártfai Guttgesel Dávid nyomdásszal folytatott eredménytelen tárgyalások után Károlyi és társai arra az elhatározásra jutottak, hogy a feltehetően lengyel származású Mantskovit Bálint nyomdászt Vizsolyba költöztetik. A nyomda számára Rákóczi Zsigmond a templommal szemben álló telken biztosított egy házat, ezt a területet a 18. századi összeírások „könyvnyomtató puszta” elnevezéssel illetik. A Vizsolyi Biblia létrehozása a század legjelentősebb magyarországi nyomdai teljesítménye volt. 1588-ra négy sajtó és négy szedő állt készen, a személyzethez vélhetően több segéd is tartozott. A szedés és a nyomtatás vélhetően 1588 végén megkezdődött, ám ekkor mintegy „mellékesen” 1589. évi naptárakat is nyomtattak. Mivel ezek „régi”, a naptárreformot nem tükröző kalendáriumok voltak, a törvénybe ütköző cselekedet miatt Ernő főherceg a nyomda elkoboztatását parancsolta meg a Szepesi Kamarának. Rákóczi Zsigmond válaszában megírta, hogy a nyomda egy magyar Bibliát nyomtat, s több más magyar főnemes is szívesen vállalta volna a nyomda elhelyezését, nem csak ő. Így folytatódhattak a munkálatok, melyeket maga Károlyi irányított Göncről, s vélhetően a korrektúrát is maga végezte. A gönci iskola diákjai voltak a futárok, akik hozták-vitték a leveleket és az íveket. Szenci Molnár Albert is így gyalogolt sokat Gönc és Vizsoly között, tizenhat évesen részt vállalva abból a munkából, amit később maga folytatott.
 
A kész Biblia nagy alakú könyv lett, mely három részből áll, mindhárom önálló címlappal és lapszámozással. Az első rész az Ószövetség első huszonnyolc könyvét tartalmazza, a második rész a többi ószövetségi könyvet, a harmadik pedig az újszövetséget. Mantskovit Bálint a mű tagolásánál három kötetre gondolt, ám a fennmaradt példányok azt bizonyítják, hogy vagy kettőbe, vagy az egészet egybe kötötték. Nem tudható, hogy pontosan hány példány készült belőle, általában 700-800 példányt emleget a szakirodalom, ám ez csupán feltételezés. Összességében legalább ötvenöt, de kevesebb, mint hatvan többé-kevésbé ép példány élte túl az évszázadokat. Károlyi fohásza, miszerint „csak az Isten addig éltessen, míg a Bibliát kibocsáthassam, kész vagyok meghalni és Krisztushoz költözni” meghallgatásra talált. Véghezvitte művét, s 1591. decemberében elhunyt.

JSN Megazine template designed by JoomlaShine.com